Decemberi könyvajánló

Vass Virág: Krásznája Moszkvá

Európa legnagyobb városában, ahol a Pravda helyett a Prada dívik és a lidérces múlt a jövő neonfényű ígéreteivel találkozik, már a szerelem törvényeit sem tartja be senki. A frissen elvált Lili egy alföldi kisváros fojtogató légköréből érkezik Moszkvába, hogy meg próbálja az életét rendbe tenni. Az elegáns partik és elhagyatott lakótelepi lakása között ingázva találkozik Kátyával, a Bolsoj Színház balerinájával, akinek a karrierje dúsgazdag barátjától függ, noha a lány legszívesebben az egész kapcsolatból kitáncolna. Nonita, az indiai újságírónő egy elrendezett házasság romjai közül menekült a távoli északra. Ők hárman, gyönyörűek, tehetségesek, harmincasok. Az orosz művészvilág, alvilág, a szenvedélyes szláv lélek, a szibériai és indiai hagyomány életbölcsességei közt egy nagyon is aktuális kérdésre keresik a választ: összeegyeztethető a női odaadás, vonzerő azzal, hogy pontosan azt az életet élem, amire mindig is vágytam? És vajon van remény az újrakezdésre, ahogy Moszkvában mondják a "balzaci életkorban"?

Kepes András: Tövispuszta

Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet.
Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a hanukkai gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vigyorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. Arra gondoltam, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak.

Réz András: Még mindig szorongok

Tisztelt Olvasó! Készülj fel rá, hogy ebben a kötetben a vámpíroktól a Facebookig, a müzlitől a libatömésen át a boszorkányokig rengeteg veszedelmes dologról esik szó.
De vannak benne ügynökök és fókabébik is. A szerző olykor szalonképtelen vicceket mesél, és kételkedik a valóságshow-k valóságtartalmában. Ráadásul még röhögni is lehet rajta.
2003-ban jelent meg Réz András „Válogatott szorongásaim” című kötete. Mivel sejtjeink hétévenként kicserélődnek, a szerző most -vadonatúj sejtjeivel- végiggondolja, hogy az azóta eltelt évek során békésebb, boldogabb, szeretetre méltóbb lett-e a világ.

Vince Flynn: Bérgyilkos

Mitch Rapp, a már jól ismert CIA-ügynök nem volt mindig az elit egység tagja. Fiatalon sikeres atlétaként élte a boldog amerikaiak életét, amíg a Pan Am 103-as járata fel nem robbant a skóciai Lockerbie fölött, 270 halálos áldozatot követelve. A gép fedélzetén utazott szerelme is, és ez a tragédia mindent megváltoztatott. Így kezdődött egy olyan ember nem mindennapi karrierje, aki bár nem született gyilkosnak, de a körülmények azzá tették. Rapp ugyanis személyes bosszút esküszik a tettesek ellen, és a CIA kötelékébe lépve szívós munkával halálos fegyverré képezi magát, aki nem ad és nem kér kegyelmet a nemzetközi terroristák elleni harcban. Küldetései során eljut Isztambulba, majd Hamburgba is, de végül minden nyom a Közel-Keletre, Bejrútba vezet, ahol Rapp élete legnagyobb kihívásával szembesül, amikor bajtársait túszul ejtik a radikális iszlám harcosok.

Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófnő naplója

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája?
Naplójában az "őrült grófnő" ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli. Benne olyan vonzó és nagyszabású figurákkal, mint a tragikus sorsú édesanya, a gyönyörű, excentrikus cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a "vörös grófnő", s hősnőnk nagy szerelme, Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus. Pallavicini Zita nem másokat, önmagát beszéli ki, a maga anorexiáját, a maga depresszióját, öngyilkossági kísérletét. Mert miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita közeg, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinónál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó Pallavicini Zita életének végül is két gyönyörű gyermeke ad valódi értelmet.
"Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom... eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok" (Pallavicini Zita.)

Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

Katherine Patterson egyedül neveli kislányát. Csak pár év telt el azóta, hogy középiskolásként, a sajtó zaklatásai elől menekülve, nevet változtatott, s nagynénjéhez költözött. Az új iskolában igazi kívülállóként mozog, de barátokra vágyik. Az iskola nagyhangú, életvidám sztárja Alice Katherine legnagyobb meglepetésére elhívja őt a szülinapi bulijára. Hamarosan elválaszthatatlanok lesznek, s ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a lány elmeséli Alice-nek, hogy kicsoda is ő valójában: évekkel korábban húgát, aki nagy zenei tehetségnek számított, és aki a család kedvence volt, brutálisan meggyilkolták, s Katherine felelősnek érzi magát húga haláláért. Ám amikor újdonsült barátnője együttérzés helyett manipulálni kezdi őt és az érzéseit, Katherine felfedezi: a lány nemcsak nagylelkű és elbűvölő tud lenni, hanem kifejezetten durva és aljas is. Egyre több furcsa titokra derül fény Alice-szel kapcsolatban. Mikor pedig Katherine más barátokat is talál, sőt, új párjával családalapításba kezdenek, megtapasztalja, hogy Alice nem tűri, ha kihagyják valamiből, s a bosszúja halálos is lehet.

Joshep Heller: Záróra

A 22-es csapdája indította el Joseph Hellert a világhír útján 1961-ben. Harminchárom év múltán visszatér a híres alapmű szereplőihez, s megírja mi történik velük a Záróra megírásnak idejében: Yossarian depresszióban szenved, de így is dévaj és vidám, Sammy Singerből entellektüel lett, Lew Rabinovitz üzletember, Milo Minderbinder gyanús üzelmeiről ismert, Trappman lelkész pedig urulógiai problémákkal küszködik: nehézvizet pisil. Hellernek ez a regénye a század- és ezredvégi Amerika társadalmának lidérces, szürrealista torzképe, s egyben összefoglalása az író addigi munkásságának.
 

Fischer Tibor: A béka segge alatt

Fischer Gyuri, a regény főszereplője, tudja, hogy mélyebbre nem süllyedhet: a béka segge alatt van ő is, kosárlabdacsapata és Magyarország is. A háború szörnyű pusztítása után, a kommunista diktatúra szorításában élő fiatalember már mindent feladott, amikor 1956 októberében megváltozik körülötte a világ. Néhány napra.

Az 1959-ben magyar szülőktől Angliában született Tibor Fischer első regényével valósággal berobbant az angol irodalom élvonalába. A hihetetlenül erős történetet - édesapja fiatal éveinek krónikája - páratlan humorral, nagy nyelvi erővel adja elő.
Az ötvenes évek Magyarországának fullasztó légkörét és az 56-os forradalom nagyszerű napjait Tibor Fischer 1992-es regényén keresztül ismerte meg újból a világ.

A stílus királynői

Divat és stílus között finom választóvonal húzódik, még akkor is, ha a két fogalmat gyakran összekeverik. Eltérő jelentést hordoznak, de az egyiket nem érthetjük meg a másik nélkül. Az amerikai Vogue 1976. szeptemberi száma ezt írta: "A stílus nem függ a divattól. Olyan emberek, akiknek van stílusuk, elfogadhatják vagy figyelmen kívül hagyhatják a divatot. Számukra a divat nem követendő, hanem alakítandó, olyasvalami, amit magukévá tehetnek, vagy el is utasíthatnak. A stílus spontán dolog, isteni adomány, amellyel csak kevesek vannak megáldva." Ezt a könyvet az adomány birtokában lévő nőknek szenteltük. A XX. század tíz vezető alakjának, akik rendkívüli életük folyamán sohasem engedelmeskedtek a divatnak, hanem "diktálták" azt, és korántsem csak az öltözködésükkel. A stílus nagyon tág kategória, több köze van az ember személyiségéhez, mint a megjelenéséhez. A szó latin eredetije, a stílus azt az eszközt jelölte, amellyel betűket véstek viasztáblákra. A kötetben szereplő nők megannyi nyomot hagytak maguk után, s ezek közül sok túlélte az idő múlását. További lényeges különbség stílus és divat között, hogy míg az utóbbi állandó mozgásban van, szünetlenül törekszik az új felé, addig az előbbinek nincs szavatossági ideje. Ezt fejezi ki Coco Chanel mottóul választott híres mondása: "A divat változik, a stílus örök.”