Novemberi újdonságok

Nahidot felveszik az orvosi egyetemre, aminek tiszteletére a büszke család nagy ünnepséget szervez. Aznap este találkozik jövendőbelijével, Maszuddal. Nem sokkal később kitör a forradalom, mely a fiatalok számára felér egy csillagzáporral. Halhatatlannak érzik magukat. Ám úgy tűnik, a szabadságért olyan árat kell fizetniük, amire álmukban sem gondoltak volna. Ha nem akarnak mindent elveszíteni, el kell menekülniük Iránból. 
Harminc évvel később az alig ötvenéves Nahid Stockholmban várja a halált. Dühös a betegségére, az orvosokra, az életre és a lányára. Mindenre, aminek köze van a harchoz. De amint egy élet kihuny, megszületik egy új. Talán mégsem volt minden hiábavaló?
Nahidnak gyakran eszébe jut a menekülésük. Eltűnődik, vajon jól tették-e? Évtizedek távlatából, amikor minden bonyolulttá vált és összekuszálódott, nehéz erre válaszolnia. Kíméletlen őszinteséggel számol be a hibákról, melyeket elkövetett, a kérlelhetetlen anyai szeretetről és a következő nemzedékbe vetett hitéről. 
Az El kell mondanom egy csodálatosan szépen megírt anya-lánya regény, melyben veszteség és életöröm vibrál, szorongás és félelem, mellyel előbb vagy utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk.

Greer Hendricks - Sarah Pekkanen: ...és én téged el nem hagylak
Ez a regény két nőről szól.
Az egyikük a húszas éveiben jár, New Yorkban él, rajong a munkájáért, a barátaiért és a vőlegényéért, aki nemsokára oltár elé vezeti. Még előtte az élet és a jól megérdemelt boldogság egy szerető férfi oldalán.
A másikuk kora harmincas, elvált nő, akinek nem maradt semmi vesztenivalója. Férje elhagyta, az előkelő társaság, amelynek régen tagja volt, elfordult tőle, a munkahelyén mindennap konfliktusok és megaláztatások sora várja.
Alkoholproblémákkal küzd, és már csak egyetlen dolog foglalkoztatja: hogy bosszút álljon azon, aki tönkretette az életét.
E két nőnek sokkal több köze van egymáshoz, mint hinnénk.
És nem csupán azért, mert ugyanazt a férfit szeretik.
Az ...És én téged el nem hagylak hátborzongatóan izgalmas regény megannyi váratlan fordulattal, amely rafináltan tárja elénk a házasság komplexitását, és kegyetlen őszinteséggel mutat rá azokra az igazságokra, amelyeket ugyan sokszor látni vélünk a szemünk sarkából, de képtelenek vagyunk szembenézni velük.
 
Krasznahorkai László új regényének hőse és elbeszélője egy New York-i könyvtáros, bizonyos Hermann Melvill. A vezetéknévről lemaradt e betű nem akadályozza meg a a név vámszedőit, hogy folyton Melville-utódként zaklassák, aki pedig csak megkeseredett - és csak majdnem - névrokona a Moby-Dick írójának. Nem segít a helyzetén az sem, hogy véletlenül ugyanúgy dolgozott korábban vámtisztviselőként, mint a neves előd, és ugyanarra felé is lakik Manhattanben, ahol a regényíró géniusz. Miközben az érthető kényszer alatt egyre többet megtud a nagy Melville-ről és ennek nyomán egyéb, számára korszakalkotó zsenikről, lázas monológjában megosztja velünk gondolatait a metropoliszról, a művészetről és arról is, hogy mit jelent szerinte az igazi könyvtár, ahol a könyvek olvasatlanok, és amely örökre zárva van: "az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész." A regény mottója: "A valóság nem akadály." És valóban nem az: Krasznahorkai szuggesztív óriásmondatai olyanok, mint a Manhattan-sziget sziklájára épült felhőkarcolók: lényük mintha a lehetetlen legyőzésére születtek volna.
 
Rejtélyes halálesetek. Baleset, öngyilkosság, gyilkosság. Franciaországban, Kanadában, Amerikában, Japánban, Németországban. Férfiak és nők. Valamennyien sikeresek, okosak és boldogok. Egyikük sem ismeri a másikat, soha nem találkoztak. A döbbent családtagok értetlenül állnak, a miértekre sehol semmi válasz. 
A világban egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási viszonyok. Árvizek, özönvízszerű esők, tornádók, szárazság, cunamik. Az ózonlyuk megnagyobbodásának, a globális felmelegedésnek a káros következményei könyörtelenül éreztetik hatásukat szerte a világban, a szemünk láttára pusztul a környezet, az emberek. Képes-e a szenátus, első lépésként a tőkével szemben, a védelmi kutatásokhoz szükséges pénzösszegeket megszavazni? S ha igen, a környezet, az életünk védelmében hajlandó-e a tőke belátóbbnak, kevésbé mohónak bizonyulni? 
Szerteágazó cselekmény, vagy mégsem? És hogy jön ide a félelem, a sötétség? 
Sidney Sheldon elmondja. 
Izgalmas, pergő, elgondolkodtató olvasmányélmény. 
 
Jesmyn Ward az első női szerző, aki kétszer is elnyerte az Amerikai Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award); ezért a regényéért kapta meg másodszor. A könyvet ugyanakkor 2017 legjobbjának nevezte a Time, és hónapokig szerepelt a The New York Times sikerlistáján is - számtalan egyéb díj és elismerés mellett.

A Hallgasd a holtak énekét! nagyszabású családtörténet, az amerikai útiregény archetipikus hagyományainak, a kísértethistóriáknak és a katasztrófaregényeknek lenyűgöző, zavarbaejtő és sehová sem besorolható elegye, egy modern remekmű.
A tizenhárom éves Jojo igyekszik megérteni, mit jelent férfivá válni. A családjában van kitől és van miből tanulnia: ott van feketebőrű nagyapja, Pop, vagy fehérbőrű nagyapja, aki viszont egyáltalán nem fogadja el a fiút. És az apja, aki mostanában szabadul a börtönből... Amikor kiengedik, Jojo kábítószerfüggő anyjával odautazik. Találkozik egy másik tizenhárom éves kissráccal, egy halott fegyenc szellemével, aki magában hordozza az amerikai dél történelmének örökségét. Fontos dolgokat tanít meg Jojónak apákról és fiaikról, az erőszakról és a szeretetről.
Forrás: Libri
Kategória: 
Könyvtári ajánló - Bródy: 
Hírek: