Wilfred Owen (1893-1918) – angol költõ. 1913-15-ig Franciaországban tanított angol nyelvet, majd jelentkezett a hadseregbe. Tisztként részt vett a somme-i ütközetben, 1917 májusában megsebesült. A kórházban ismerkedett meg Siegfried Sassoon költõvel, akinek hatása alatt legjobb munkái születtek. Versei témája a háború borzalma, az értelmetlenül elhullt fiatalság. Egy héttel a háború vége elõtt halt hõsi halált. Életében csak négy verse jelent meg. Verseibõl komponálta 1962-ben Benjamin Britten Háborús Rekviem címû mûvét.
Különös találkozás
(Fordította: Kappanyos András)
Mintha elhagytam volna a csatát,
Rég ásott, durva alagúton át,
Titáni harcok vágta grániton
S alvók nyögését kellett hallanom,
Oly mélyrõl, honnan nem jõ mozdulat.
Egyik felugrott, szeme rámtapadt,
Sajnálkozó felismeréssel állt,
Kezét emelte, mint aki megáld.
És megértettem, hol e zord terem,
Holt mosolyából: a pokolba, lenn.
Az arcot fájdalom redõzte be,
Pedig föntrõl a vér nem ért ide,
Ágyúzajt, még nyögést se hallhatott.
- Barátom - mondtam - gyászra semmi ok.
- Nincs - szólt - csupán az el nem töltött évek.
Reménytelenség. Bármiben reménykedj,
Az az én éltem is; vadul futottam ám,
Vadász a legvadabb szépség után,
Mely befont hajjal, csendben nem hever,
Az óra járásába gúnyt kever,
S ha bánt, hát jobban bánt, mint itt e hely.