A hónap verse - 2012. április - Hugo Claus: Nyugat-Flandria

Hugo Claus: Nyugat-Flandria
Sovány dal sötét fonal
Posztó e táj
Egyre süllyed
Tavaszország tanyák és tej
És fűzfagyermekek
De láz és nyárország amikor a nap
Gabonát érlel új kezdetet
Arany határ
Süketnéma parasztokkal halott tűzhelyeknél
Kik Istent kérik "Bocsáss meg nekünk
Mindazért mit ránk kimértél"
Csónakjaikban égő halászokkal
Foltos állatokkal tajtékzó asszonyokkal
Mind süllyed
Megtörsz te táj Szemeim szilánkok
Én Ithakában bőrömön likakkal
Egedből elveszek s szavakat csinálok
Sövényeid hársfáid ott vannak nyelvemben
Betűim: Nyugat-Flandria dűne és polder
Megfulladok benned
Koponyámban te táj örök gong leszel és néha
Később a kikötőkben
Egy kürtcsiga: május és bogár Komor fényes
Világ
(Fordította: Wekerle Szabolcs)
Hugo Claus költő, regényíró, történész, dráma- és szövegkönyvíró, színházi és filmrendező, festő. Az egyik legfontosabb kortárs belga szerzőként tartják számon. Egyszerre volt kozmopolita és vidéki, flamand és flamandgyűlölő, sokra tartják, de alig olvassák, Hollandiában jóval népszerűbb, mint Belgiumban, szülőhazájának, a hercegeknek és az egyháznak esküdt ellensége, és örökös jelölt maradt a Nobel-díjra.
1983-ban jelent meg leghíresebb könyve, a Het verdriet van Belgie. Magyarul Belgium bánata címmel 2011-ben, Wekerle Szabolcs fordításában a L'Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg.
Hugo Claus 2008-ban, hetvennyolc éves korában hunyt el, a liberális belga eutanáziatörvény tette lehetővé, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő író egy antwerpeni kórházban "kegyes halállal" bevégezze életét.
Mendemondák című kötete 2000-ben az Európa Kiadó gondozásában jelent meg magyarul, kisebb írásai pedig a Nagyvilág című folyóiratban.