Nyelwilág

2008. augusztus 3-án elhunyt Alexander Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író.

Kozák értelmiségi családba született,  Rosztovi  Egyetemen matematikát és fizikát, majd irodalmat tanult.1945-ben, egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, letartóztatták.
Ezután 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti mûvei Oroszországban hamar népszerûek lettek.
Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeibõl merítve írta meg igazán jelentõs mûveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Elsõ volt ezek sorában az Ivan Gyenyiszovics egy napja . Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva.
Az 1973-ban írt A Gulag szigetcsoport  címû regénye miatt a Legfelsõ Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból.
1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban, a kanadai  határhoz közeli Vermont államban, egy Cavendish nevû városka mellett, egy erdei házban. Késõbb a „vermonti remete” nevet kapta, mivel nem nagyon kommunikált a külvilággal, ennek egyik oka elmondása szerint, hogy nem érintette meg a legkevésbé sem az amerikai anyagias világ. 1990-ben kapta vissza állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba.  Abban a hitben ment haza, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában. Végig utazta a kontinensnyi méretû országot és beszédeket mondott a Dumában, de beszédeire nem nagyon figyeltek fel, sõt rendkívül komolytalannak és naivnak tartották a képviselõk.
Otthonában szívelégtelenség következtében halt meg, alig több mint négy hónappal kilencvenedik születésnapja elõtt. Felravatalozására augusztus 5-én került sor, ahol rengeteg ember jelent meg. Temetésére augusztus 6-án kerül sort, a gyászszertartás a moszkvai Doni Kolostorban volt, amelyen ezer ember vett részt.
(Forrás:Wikipédia)