In memoriam Monori Zoltán

Fájó szívvel búcsúzunk Monori Zoltántól, kedves barátunktól, kollégánktól az alábbi néhány fényképpel és Bacsa Tibor gondolataival.

Nyugodj békében Zoli…

MONORI ZOLTÁN (1949–2026)

Gyászol a hatvani közművelődés, elhunyt Monori Zoltán, a hajdani Tudományos Ismeretterjesztő Társulat volt hatvani titkára.

1949. május 3-án Tótkomlóson született, majd 1963-ban költözött a család Hatvanba. Édesapja Monori Antal konzervgyári tisztviselő lett, édesanyja Gráda Rozália pedig titkárnőként helyezkedett el. Zoltán fiúk a hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségizett, majd az egri és a debreceni főiskolán szerzett népművelő-könyvtáros diplomát, és végzett esztétikai tanulmányokat is. Felsőfokú tanulmányai után a hatvani könyvtárban helyezkedett el, majd a selypi cukorgyárban lett anyagkönyvelő. Emellett elvállalta a selypi gyári könyvtár vezetését, majd kulturális programokat szervezett, létrehozta a selypi női és férfi kézilabdacsapatot is. Később a vörösmajori szakmunkásképző intézetben kultúrfelelősi, könyvtárosi állást kapott. Mivel szabad szellemű fiatalként már az 1970-es évek elején bekapcsolódott a hatvani Irodalmi Színpad tevékenységében, így itt a középiskolásokból is színpadot szervezett. A városban működő egykori Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadásain rendszeres résztvevőként, később szervezőként segítette a helyi közművelődési élet kibontakozását. Így az sem volt véletlen, hogy amikor 1974-ben tisztújításra került a sor, akkor a TIT-tagok többsége kiállt az agilis fiatalember függetlenített titkárrá választása mellett, amely 1974. november 1-től lépett érvénybe.  1976-ban kötött házasságot Ádám Katalin tanárnővel, frigyükből két gyermek, Szabolcs (1978) és Márta (1982) született.

A TIT iroda a könyvtárban kapott helyet, és onnantól elválaszthatatlan lett a két intézmény közös kooperációja, amelynek gyümölcseként számtalan közös rendezvény – író-olvasó találkozók, filmvetítések, kiállítások – mellett a kistérség falvaiban olyan szakmai eseményeket, tájékoztatókat, vetítettképes előadásokat szervezett állattenyésztő szakcsoportoknak, mezőgazdasági termelőknek, kisvállalkozóknak, amelyek rekord látogatottságot értek el amellett, hogy a legkorszerűbb termelési trendekkel, irányvonalakkal ismertették meg a község és a város lakosait. Az évtizedek során olyan kimagasló helyi TIT-elnökökkel dolgozhatott együtt, mint Dr. Ignáczy Béla nyugalmazott gimnáziumi tanár, Dr. Szondy György bőrgyógyász, Dr. Gyetván Mihály ügyész.

A rendszerváltást követően az addig kormányzati fenntartású intézmény működési struktúrája is átalakult, és ebben helyben komoly szerepet vállalt. Az országosan átalakult TIT Bugát Pál Egyesület Hatvani Irodája is alkalmazkodott a megváltozott gazdasági körülményekhez, és piaci alapra helyezte tevékenységét. Már 1985-től az általános- és középiskolás korosztály mellett az ifjú nemzedékek nemzetközi kapcsolatait erősítendő nyelvtanfolyamokat és felvételi előkészítőket szervezett az érdeklődőknek, ezzel a nyelvtanárokat hozta kedvezőbb helyzetbe. A legnépszerűbb angol, francia és német nyelvből alapszintű, középhaladó és nyelvvizsga-előkészítő formákat kínáltak, de nagy sikere volt az angolból és németből felkészítő szaklevelező-képzés, a külkereskedőket és gyártmánytechnológusokat képező szaktanfolyamainak is. 1988-ban az elsők között szerveztek számítástechnikai oktatást az érdeklődőknek Commodore-gépeken. Az 1990-es évek elején a növekvő munkanélküliségi mutatóit észlelve, cégvezetőkkel egyeztetve feltérképezte a hiányszakmákat, és OKJ-s képzéseket, szakmai át- és továbbképzéseket indított.

1985-ben az országban elsők között alakult a Zagyva-parti városban közművelődési egyesület, amelynek munkájába bekapcsolódott, és titkárként 40 évig segítette annak munkáját. Generációk nőttek fel, akik az olvasótáborok és egyéb művészeti események kapcsán megismerhették és megszerették közvetlen személyiségét, sokoldalúságát, ügyszeretetét, segítőkészségét. Jelen írás szerzője sem feledheti el hű munkatársát, aki amig tehette a Hatvani Kalendáriumban publikálta írásait, interjúit. Sőt, számos egyéb területen végzett szakmai munkájáról írhatnék még, de egy emlékezésnek nem ez a tiszte. Azonban van egy olyan dolog, amelyhez személye erősen kötődött, és emellett nem mehetek el szótlanul.

Zoli a filmművészet nagy rajongójaként az országos filmszemléken, illetve Heves megyében, Egerben minden nyáron megtartott Filmművészeti Nyári Egyetemek rendszeres résztvevője volt. Képzettsége, és filmszeretete párosult szakmai érdeklődésével, és ennek nyomán majd minden évben filmklubokat szervezett az őszi és tavaszi időszakra. Az egykori Vörös Csillag, majd a rendszerváltozást követően az Apolló mozi, mely 2001-ig működött a településünkön, rendszeresen adott helyet filmklubjainak, általa hozott bemutató előtti vetítéseknek – pl. Angi Vera, Vasárnapi szülők, Indián tél, A mi iskolánk stb. – filmankétoknak, amikoris ő beszélgetett a filmek rendezőivel, szereplőivel. Amikor megszűntek a vetítések, akkor a kor új kihívásaként video-filmklubot szervezett a könyvtárba, fáradhatatlanul folytatva helyben e művészeti ág meghonosítását, elterjedését.

A város közművelődési életének komoly szereplője és szervezője volt évtizedeken át. Amikor a TIT helyi irodája 2007. augusztus 31-vel megszűnt, akkor helyismeretét, és könyvtárosi végzettségét használva a Hatvan Városi Művelődési Központ és Könyvtár biztosított számára fontos munkát. 2009. február 28-án vonult nyugállományba. Tevékenységét több alkalommal méltatták és elismerték, többek között „Kiváló Dolgozó”- díjjal, emellett büszke volt a „HEVES MEGYE MŰVELŐDÉSÜGYÉÉRT" kitüntetésére is. De nyugdíjasként továbbra is részt vett a könyvtár és egyéb civil szervezetek munkájában. Sajnos a közelmúltban egy súlyos betegségből kifolyólag meggyengült a szervezete, és 2026. április 24-én hajnalban feladta a gyilkos kórral folytatott küzdelmét.

Legyen neki könnyű a föld!

Kollégánktól, barátunktól 2026. május 9-én, 11:00 órakor veszünk végső búcsút, Hatvanban, az Újhatvani Temetőben.