In memoriam Fazakas Zsigmondné

Fájó szívvel búcsúzunk könyvtárunk egykori igazgatóhelyettesétől, aki 2021. október 11-én, életének 86. évében elhunyt.

In memoriam

FAZAKAS ZSIGMONDNÉ (1935–2021)

Tápiógyörgyén született 1935. augusztus 17-én, és Tápiószelén anyakönyvezték Rózsa Mária Magdolna néven. Édesapja, Rózsa Alajos a györgyei uradalom gazdatisztje, édesanyja Bihary Mária háztartásbeli volt. Hárman voltak testvérek, két bátyjával együtt is mély szeretetben telt gyermekkora. 1940-ben édesapja Tarnaméra-Fogacspusztán kapott állást birtokfelszámolóként, aki úgy vállalta el a megbízatást, ha vásárolhat a területből egy részt maga is, és önálló gazdálkodóként folytathatja a tevékenységét. A jó minőségű fekete földterület minden lakott helytől távol esett, így ha eső esett szinte megközelíthetetlen volt.

Alapfokú iskoláit Boconádon kezdte, majd a Jászszentandrás határában fekvő tanyasi iskolába íratták át, ahová csak jó időbe tudott bejárni, az esős időjárás, vagy a tél beköszöntével azonban otthon édesanyjával, bátyjaival együtt tanult. Így minden évben külön vizsgáznia kellett a tananyagból. A 8. osztályt már a jászszentandrási általános iskolába végezte, és innen a hatvani Bajza József Gimnáziumba jelentkezett. Helyhiányra hivatkozva átirányították a Közgazdasági Technikumba, amely a gimnázium mellett, a volt leány polgári épületében működött. Visszaemlékezésében így írt erről az időszakról: „Nagyon jó iskola volt, jó tanárokkal és barátságos légkörrel.”

Közben édesapját kuláknak nyilvánították, és amikor elkezdődött az „osztályellenségnek” nyilvánított  emberek kitelepítése Budapestről, hozzájuk is beszállásolták  gróf Esterházy János családját, vagyis a feleséget és a lányát, mert akkor a gróf már börtönben volt.  Illetve néhány nap múlva „megkapták” a volt budapesti rendőrkapitányt családostul. Eleinte napi szinten voltak az ÁVH-s razziázások náluk. Ilyen körülmények ellenére 1953-ben kiváló eredménnyel leérettségizett, de a „kulák lánya” minősítés miatt nem tudott tovább tanulni. A Hatvani Cukorgyárban helyezkedett el, ahol megismerte leendő férjét Fazakas Zsigmondot, akivel 1955-ben összeházasodtak. 1956 nyarán megszületett fiúk Imre. Akkor átkérte magát a konzervgyárba, ahol könyvelőként, majd nyaranta áruátvevőként dolgozott 1962-ig.

De idézzük fel, mit is írt a következő időszakról: „Én igazából nem szerettem az irodai munkát, mindig is tanár akartam lenni. Akkoriban a községi iskolákban sok képesítés nélküli nevelő tanított, miközben mellette főiskolára jártak. Ezt szerettem volna én is. Ehhez segítséget kaptam az akkori járási művelődési osztály vezetőjétől, Sütő Jánostól, aki igyekezett egyengetni az utamat. Már úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz, amikor jött az értesítés a megyétől, hogy a továbbiakban függesszék fel a képesítés nélküliek felvételét.  Ott ültem az osztályon elég tanácstalanul a hír hallatán, amikor belépett az ajtón Békés György, a Járási Könyvtár igazgatója. és látva kétségbeesett helyzetemet, felajánlotta, menjek hozzá a könyvtárba dolgozni. Így elindíthattam ott a gyermekkönyvtári szolgáltatást. Abban az évben még tiszteletdíjasként, majd később részfoglalkozásúként dolgozhattam.”

1966-ban megszületett leánya, Andrea. Édesanyja segített a kicsi ellátásába, így újra munkába állt, és mellette elvégezhette az OSZK két és féléves könyvtárosképző szaktanfolyamát. Később a nyíregyházi Tanárképző Főiskola könyvtár szakán államvizsgát tett. 1975-ben a nagy tudású, kiváló könyvtári szakembert Békés Györgyöt kinevezték a Pest Megyei Könyvtár élére, és innentől Kocsis István vette át a bibliotéka irányítását. Ő nevezte ki igazgatóhelyettesnek, és nagy mértékben támaszkodott az ifjú kolléganőjére a könyvtár szakmai munkájának bonyolításában, irányításában. Évtizedeken keresztül együtt dolgoztak a Szövetkezett utcai, majd a Kossuth téri épületekben, amelyeket folyamatosan fejlesztettek, mind a könyvtári szolgáltatórendszer kiteljesítése, mind a térségi közművelődési igények kielégítése érdekében. Miközben kineveltek egy elkötelezett, a minőséget előtérbe helyező, a magas követelményrendszert elfogadó és annak mindenben megfelelő könyvtárosi munkatársi gárdát. Emellett egyéni kezdeményezőkészsége is teret kapott, kiteljesítve kreativitását, megfelelve a 1970-es-80-as évek szakmai kihívásainak. Módszertanos  kollégaként rendszeresen konzultált, és irányította, segítette a környező községek könyvtárosait, majd megszervezte a hatvani oktatási intézményekben az iskolai könyvtárakat. Az ottani kollégák is elismeréssel adóztak segítőkész munkájának, és bármilyen gondjukkal-problémájukkal szívesen fordulhattak a tapasztalt szakemberhez. Mert, hogy annak számított, hiszen a hazai könyvtárosi szakma folyóirataiban rendszeresen publikált.  Később a könyvtárosi szaktanfolyamok állandó előadója lett.

De a kultúra egyéb területein is szívesen vállalt feladatokat. A hatvani olvasótáborok elindulása után évtizedeken keresztül a táborok gazdasági ügyei mellett a középiskolások, egyetemisták napi ellátásába is tevékeny részt vállalt a táborhelyen, de együtt utazva is gondoskodott róluk az  „ötágú síp” határon túli, magyarlakta országrészeiben járva. Amikor megszületett a hiánypótlónak számító Hatvani Lexikon ötlete, akkor dr. Petheő Károly mellett komoly részt vállalt a napi feltáró, illetve a felelősséget jelentő szerkesztői feladatokban is.

De hogyan is látta Ő ezt az időszakot belülről? Idézzük fel a 2011-ben -, a hatvani Ady Endre Könyvtár 60 éves jubileumára - megjelent emlékkönyvből mondatait: „Nem bántam meg, hogy a pedagógusi pálya, az iskolai katedra helyett a könyvtárat választottam. Ezáltal éreztem teljesnek az életemet. Mindig boldogan léptem át a könyvtár küszöbét. Nem éreztem a munka terhét akkor sem, amikor sok volt a tennivaló. Szerencsés időben voltam könyvtáros: igényes olvasóközönséggel, nagyszerű könyvtári rendezvényekkel gazdagított napokat élhettem át… Könyvtárunk híre és neve nemcsak a környéken volt ismert, hanem az egész szakma elismerte. Hatvanhárom éves koromig dolgozhattam, 1998-tól nyugdíjas vagyok. Nem panaszkodom, mindig van feladatom, most a családon belül….” – írta visszaemlékezésében.

Szakmai munkáját több könyvtárosi elismeréssel is jutalmazták, de a Hatvan Városért kitűntetés, és a Polgármesteri Díszoklevél volt a legkedvesebb számára.

Életútjának végén fájó szívvel búcsúznak tőle egykori volt közvetlen munkatársai és igazgatója Kocsis István.  A könyvtárban, a helyi közművelődésben dolgozó hajdani és mai kollégái tisztelettel fejet hajtanak életútja előtt, és bizton állíthatjuk, hogy akik az évtizedek során megismerhették és megszerették a mindig derűs, segítőkész kollégát, soha nem fogják elfelejteni!

Családja, rokonai, gyermekei, unokái, és a tágabb baráti és ismerősi kör büszke lehet, hogy ismerhették Őt életében, és a család gyászában osztozva mi is a szívünkbe zárva őrizzük emlékét!

az Ady Endre Könyvtár egykori és jelenlegi kollektívája

Búcsúztatása 2021. október 25-én 14 órakor a belvárosi temetőben lesz.