2011.10.06. Nyelvi játékok a gyermekkönyvtárban

Nyelvi játékok – avagy beszéljünk magyarul
Azt mondják, a kamaszokat nehéz lázba hozni holmi nyelvi játékokkal. Hozzánk bizonyára különleges kamaszok jönnek nap, mint nap, mert percek alatt összeverbuváltak négy csapatot, amikor megtudták, milyen játék vár rájuk. Még a számítógépes játékokat is otthagyták ennek kedvéért, hogy aztán hatalmas kacagások, és óriási izgalmak közepette kiderüljön, ki tud jobban magyarul. Szókincsük egészen biztosan gyarapodott, tréfás nyelvelő kedvük úgyszintén. S hogy miféle furmányos kérdésekkel birkóztak ifjú barátaink? Egy röpke kis játékra hívjuk a sorainkat olvasót. (A kérdésekre a helyes válasz megtudható, ha befáradnak a gyermekkönyvtárba – helyes válasz esetén beiratkozhatnak – jutalomból, helytelen válasz esetén – vigaszdíjként. )
Íme a kérdésekből kis mazsola:
Igaz, vagy nem igaz: murci: borász feleségének kedveskedő megszólítása; kadarka: kádárinas; sutu: szőlőprés neve másképpen.
Vagy, vagy (nyelvújításkori szavaink): dülény: rombusz vagy részeg; restnök: ítéletet halogató bíró vagy lajhár; nyaktekerészeti mellfekvenc: nyakát tekergető madár (nyaktekercs) vagy nyakkendő;
és mit jelent az, hogy „tedd be az ajtót”; „tedd el magad holnapra;”
Ilyenekkel  birkóztak  a gyerekek – így aztán nem volt nehéz ezeknek a vájt fülű ifjaknak végigmulatni Bencze Imre cselefinta nyelvi humorral megtűzdelt versét sem: „Kezdjük tán a jó szóval: tárgy esetben jót. / Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót…”