A hónap verse 2011. szeptember

What A Writer
by Charles Bukowski

what i liked about e.e. cummings
was that he cut away from
the holiness of the
word
and with charm
and gamble
gave us lines
that sliced through the
dung.

how it was needed!
how we were withering
away
in the old
tired
manner.

of course, then came all
the e.e. cummings
copyists.
they copied him then
as the others had
copied Keats, Shelly,
Swinburne, Byron, et
al.

but there was only
one
e.e. cummings.
of course.

one sun.

one moon.

És csak egy Charles Bukowski tehetnénk hozzá...Sokan inkább érdekes, mint jelentős költőnek tartják. Mások szerint a legnagyobbak egyike Shakespeare óta. Hank vagy Buk, ahogy nevezik ma már irodalmi legenda, kritikák és esszék tárgya, akiről egyre növekvő számban jelennek meg tanulmányok, elemzések.
„Az ifjabb Henry Charles Bukowski 1920-ban született itt, Európában, a németországi Andernach-ban, Henry Bukowski amerikai katona és a német Katherine Fett gyermekeként. A család két évvel később költözött át az Egyesült Államokba, és Los Angelesben telepedtek le. Bukowski itt töltötte gyermekkorát egy, a munkanélküliség és a gazdasági világválság miatt megtört édesapa nevelése alatt, aki öntudatlanul vagy tudatosan igyekezett fia önfeledt lelkét is a magáéhoz hasonlóan megtörni. A szülői házból hozott alapélmény később gyakran megjelent Bukowski írásaiban mind prózában, mind pedig versekben. Legjobb példa erre Az apám című verse, melyben megkapó egyszerűséggel és őszinteséggel ír a családi élet apró dolgairól, felvázolva a megkeseredett édesapa figuráját.
Bukowski egyébként ezekre az időkre vezeti vissza azt, hogy végül az akkor kilátástalannak és értelmetlennek tűnő hétköznapi, polgári élet helyett a csavargást, hobók és hajléktalanok, utcalányok és bűnözők társaságát választotta, életrajzírói pedig szintén ebben látják korai alkoholizmusának és rebellis természetének okát.
A gimnázium befejezése után Los Angelesben újságírást és irodalmat tanult, 1941-ben pedig végleg elhagyta szüleivel közös otthonát. Ezután, a második világháború során alkalmi munkákból élt, és még igen sokáig nem lehetett róla mint költőről hallani. Első publikációja 1944-ben jelent meg, ekkor tért vissza Los Angelesbe, és ekkor ismerkedett meg Janet Cooney Bakerrel, a nála 10 évvel idősebb hölggyel, aki szintén nem vetette meg a földi és égi örömöket, akárcsak Bukowski.
Hároméves postai munka következett, amit kis megszakítás után még tizenkét évig folytatott. Annak ellenére, hogy Bukowski kortársa volt Kerouacnak és Ginsbergnek, ő sohasem tartozott igazán az ő társaságukhoz, nonkonformista művészek között is csak a periférián érezte jól magát, szinte egész életében alacsony példányszámban jelentek meg művei, akkor, amikor a fent említettek már országos sztárnak számítottak. Bukowski akkor jutott rendszeres publikálási lehetőséghez, amikor házasságot kötött és felesége, Barbara Frye egy kisebb irodalmi folyóirat kiadója volt. Bukowski ezek után sorra jelentette meg, a leginkább Barbarához írt verseit a Harlequin magazinban. Első önálló kötete 1959-ben jelent meg.
A hatvanas években ezt még követte néhány újabb, élete viszont akkor vett jelentős fordulatot, amikor John Martin a Black Sparrow Kiadó nevében havi 100 dollárt ajánlott Bukowskinak csak azért, hogy írjon, hogy az irodalommal tudjon foglalkozni. Ezután versei nyilvánvalóan nem szólhattak a megszokott kitaszítottság érzéséről, de a sajátos irónia, a William Carlos Williamsre emlékeztető egyszerűség megmaradt, még ha a hangnem kissé elgondolkodóbbá is vált.
Bukowskit mára már leginkább költőként tartják számon, pedig nem egy prózai művet is írt (Posta - 1971, A mindenes - 1975, Nők - 1978). Ezekben saját alteregója, Henry Chinaski történetét meséli el folytatásokban, visszatérve egészen a gyermekkori élményekig.
1985-ben végül a nála huszonöt évvel fiatalabb Linda Lee Beighle személyében megtalálta utolsó társát. 1994. március 9-én halt meg Los Angelesben. Leukémiás volt.
Hank vagy Buk, ahogy a barátai, rajongói nevezték, végül ikonná válhatott a maga nemében, és ez még azzal együtt is elfogadható, hogy ő ezt soha nem akarta, a beat generáció céljai között ilyesmi nem is szerepelhetett. Talán ők maguk lepődtek meg a legjobban, amikor követőkre találtak, és talán féltették is magukat, eredetiségüket, őszinteségüket a külső hatásoktól. A többieknek erre már nem nagyon volt lehetőségük, de Bukowski végül méltóan meg tudta őrizni saját stílusát, létszemléletét, önmagát - megmentve valamit abból, ami miatt ez az egész egyszer elkezdődött.”(Czinki Ferenc)