A hónap verse 2011. nyár

OROSZHON, A KÉK

Oroszhon, a kék, tovatűnt,
három csillag sugarán,
mely a parti nyiresre tekint,
búját melegíti anyám.

Tűz-béka a holdvilág,
a néma habokba merül.
Fehérség, almavirág,
apám fürtjére terül.

Idegenbe kerget a láz,
nem térek vissza hamar.
Kéklő hazámra vigyázz,
féllábú öreg juhar.

Örüljön mind, akire
hulló lomb csókja simul.
Az öreg juharfa feje,
akár az enyém, leborul.

WEÖRES SÁNDOR fordítása

Jeszenyin versével kívánunk kellemes nyarat a rovat olvasónak, szeptemberben újra várjuk a verskedvelőket.

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, (Сергей Александрович Есенин 1895 – 1925) orosz költő. Konsztantyinovo (ma Jeszenyino) faluban született.  Édesapja, Alekszandr Nyikityics parasztember, édesanyja, Tatyjana Fjodorovna (lánykori nevén Tyitova) írástudatlan parasztasszony volt. Kisgyermekként anyai nagyszülei nevelték.
Magánélete zaklatott volt, élete harminc éve alatt többször is nősült, négy gyermeke született. Isadora Duncan világhírű amerikai táncosnővel való viharos házasságáról és alkoholfüggőségéről lett először ismert nyugaton. Oroszországban legalább akkora hírnév övezi, mint a „nemzet költőjét”, Puskint. Számos versét megzenésítették, életéről televíziós sorozat készült, országszerte szobrokat emeltek a tiszteletére, külön irodalmi társaság foglalkozik élete kutatásával és költészete elemzésével.
Költészetének központjában a szeretett haza, az orosz falu, a dombok, a sztyeppék világa, az érintetlen paraszti Oroszország, az élet és a szerelem öröme, a magány áll. Kifejezésmódjának jellemzői az ortodox vallásosság, a patriarchális idill utáni vágy, a látomásos képek.