A hónap verse 2018. október - Szlukovényi Katalin: Estefelé

hamisForróság volt, aztán eső esett.
Delelőpontján túlszaladt a nyár. Most
dolgozni volna lassan ideje.
Tűnődő szél cirógatja a várost,
végigborzong a sima víztükör,
amikor belenyal egy pocsolyába.
Falaiba gyűjtött napmelegét
dajkálja a bérházudvar magánya.
Az íróasztalon a múltkori
gyertya ég: őrzi az olvadt viasz még
a tűz érintésnyomait, s ahogy
a láng beleharap, átizzik ismét.
A rakoncátlan figyelem, akár
a kölyökkutya, szanaszét kalandoz.
Ágyunk körül szaglász. Állát meleg
tenyeredbe fektetné. Hívd magadhoz.

Szlukovényi Katalin versei egyszerre érzelmesek és ironikusak. E líra elválaszthatatlanul játékos és érzékeny, okos és naiv, áhítatos és gunyoros, szenvedélyes és precíz, következetes és abszurd, szelíd és könyörtelen. Csupa szép ellentmondás, csupa váratlan meglepetés, miközben a változatos témák, formák és hangok burjánzó gazdagságát végig egyetlen törekvés tartja össze: az otthont adó értelem keresése, illetve megteremtése az emberi kapcsolatok és a poétikai lehetőségek terén egyaránt. Írja Szlukovényi Katalin Hamis nosztalgiák című kötetéről Margócsy István
„Ezek jó versek. … Eszközei élesek, finomak, arányérzéke jó, nem hord föl több anyagot, mint amennyit ez az én pillanatnyilag elbír. Mint amennyit elbír a vers, ami ettől a belátástól aztán roppant teherbírónak is bizonyul.” (Parti Nagy Lajos)

Szlukovényi Katalin (1977, Győr)
Költő, műfordító, kritikus. Az ELTE-BTK és az Eötvös Collegium diákjaként magyar-angol szakon végzett, jelenleg az ELTE Modern Angol-Amerikai Irodalom PhD-programján doktorjelölt. Első verseskötete: Kísérleti nyúlorr (2005).

 

Kategória: 
Könyvtári ajánló - Bródy: