A hónap verse 2018. január - Farkas Árpád: Dúdoló

dúdolóEzt azoknak, akik azt mondják elegem volt már a hóból, különben is utálom a telet. Gondoljunk inkább úgy a hóra, mint a „mindenség ingecskéjére”, mely méltóságos, segítő, óvó, befedő, örömhozó, vigasztaló. Elfedi a hibákat, a repedéseket, pompásan szép takarót varázsol oda is, ami szegényesebb, csúnyább, ami nem olyan szép. És ha mennie kell majd úgy hagy itt bennünket, hogy észre sem vesszük, csendesen és lassan vigyázva, hogy ne maradjon bánat utána.

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.
Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.
Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.
Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.
Havazás lennék, lengő áldó
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.

Farkas Árpád (Siménfalva, 1944. április 3. –) erdélyi magyar író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).
A kolozsvári egyetemen szerzett tanári képesítést. Sepsiszentgyörgyön él, hosszú időn át volt az Igaz Szó c. irodalmi folyóirat helyi munkatársa, 1990 után a megújult Kovászna megyei magyar napilap, a Háromszék főszerkesztője. Első kötetével 1968-ban jelentkezett, az ún. második Forrás-nemzedék markáns képviselője. Az utóbbi években ritkán közöl, eddigi versei közül sok az antologikus darab. (http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/farkas.htm)