Talákozás Cseh Károly költő, műfordítóval

csehkárolyOrosz költõk magyarul címmel Cseh Károly költõ, mûfordítóval találkozhattak az érdeklõdõk a Zenei és Idegen Nyelvi Gyûjteményben 2010. június 9-én szerdán 16.30-tól.

Cseh Károly költõ, mûfordító Mezõkövesden született. Tanulmányait az egri fõiskolán végezte magyar-orosz szakon, napjainkban az orosz költészet egyik legnagyobb magyar közvetítõje. Költészetét, fordítói munkásságát Cs. Varga István irodalomtörténész méltatta.
Cseh Károly hangján szólal meg magyarul Gennadij Ajgi csuvas költõ, aki az oroszt választotta költõi nyelvéül. Ajgi világirodalmi jelenség, többször jelölték Nobel-díjra. Õsei között sámán is volt, költészetében a sámánizmust a kereszténységgel ötvözte. Mindent figyelt, lefényképezett, belülrõl rögzített- szívre fényképezett. Költészetében különös kettõsség: õsi belsõ hömpölygés, végetlen ének és a mai modern zaklatottság húzódik meg.

Fotók

Gennadij Ajgi olyasmit vitt véghez, mint Ajtmatov, vagy Marquez: saját népét, kultúráját remekmûvekben írta be a világirodalomba. Cseh Károly a költõvel való barátságról mesélt, majd felolvasta néhány Ajgi fordítását, köztük a Búcsúzás, Szeszpel és Eger között címût, amelyet Cs. Varga István tanár úrnak ajánlott, és egri tartózkodásának állít emléket. Gennadij Ajgi könyvtárunknak is vendége volt 1988-ban.
Ezt követõen a 2002-ben tragikus körülmények között elhunyt költõ csodagyerek Nyika Turbina valamint Arszenyíj Tarkovszkij, Leonyid Vorodajszkij, Vlagyimir Kolesznyikov, Vlagyimir Kosztrov, Andrej Voznyeszenszkij verseit olvasták fel magyarul a Gárdony Géza Ciszterci Gimnázium diákjai (Laszpinszkaszné Máthé Erika tanítványai) és a fordító. A verseket Afanaszjeva Natalja oroszul is felolvasta, így érezhettük azok hangulatát, zeneiségét is. A versek Cseh Károly Atlantisz felé címû kötetében jelentek meg. Ez a kisebb terjedelmû kötet nem lehet átfogó jellegû, mindössze szemelgetni tud a jelenkori orosz lírából, bemutatni próbálja az ellentmondásokkal teli kortárs költõi világokat.
A találkozó Vlagyimir Viszockij, a költõ-bárd, színész (az orosz Hamlet) verseivel ért véget. Gitárral kísért dalai már életében túlnõttek rajta. Az orosz chanson hagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona-, és börtöndalok megtermékenyítõ hatására eredeti, kemény, humoros és tragikus dalokat költött kora ifjúságától kezdve. Több mint ezer dalt írt.
Hiába rajongtak érte több millióan, hiába ért el sikereket filmjeiben és színpadi alakításaiban, nem érezte az igazi elismerést. Vágyott a hivatalosan kiadott verseskötetre, lemezfelvételre, de rajongói közt csak kézzel másolt versek és házilag gyártott kalózfelvételek jártak kézrõl-kézre. Tüntetésszerû temetésén Moszkvában, a Vaganykovói temetõben hatalmas tömeg jelent meg, sírjánál ma is mindig áll valaki, és mindig van friss virág. Költészete ma már a klasszikusok között említhetõ, hiszen költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov mûveivel együtt elemzik.
Szépség vagy hûség tesszük fel a kérdést mindig, ha mûfordításról van szó. Cseh Károly ifjú fordítóként szépségre törekedett, most azt vallja, meg kell próbálni ötvözni a kettõt.
A vers olyan, mintha isten lelke lebegne a víz fölött, az alkotás misztériuma. Úgy éreztük ezen az estén  a fordító Cseh Károly segítségével ebbe a misztériumba nyertünk bepillantást.

Kategória: