Verspályázat a természetről

A Tisza-tavi Ökocentrum Poroszló az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárral együttműködésben bemutatja:
VERSPÁLYÁZAT A TERMÉSZETRŐL

Pályázati tudnivalók, kérdezz-felelek
Hány vers küldhető, mekkora terjedelemben?
Tematikus verspályázatunkra a zsűri pályázónként LEGFEJEBB HÁROM VERSET vár, melyeknek hossza ÖSSZESEN nem haladhatja meg a SZÁZÖTVEN SORT.

Muszáj ilyen hosszúakat beküldeni?
A költészetet NEM KILÓRA MÉRIK, nyugodtan lehet sokkal rövidebb a terjedelem. Petrarca valószínűleg megnyerné a pályázatot három szonettel, azaz mindössze negyvenkét sorral is...

Van-e kötelező téma?
A három versből KETTŐNEK illeszkednie kell AZ ALÁBBI NÉGY KATEGÓRIA VALAMELYIKÉBE, a HARMADIK témája SZABADON VÁLASZTOTT.

Honnan tudjam, mit vár a zsűri?
Kérjük, OLVASSÁK EL a pár soros téma-ismertetőket és a lenti PÉLDAVERSEKET is, saját verseik mellé pedig írják oda, melyik kategóriába szánják őket, illetve melyik a szabadon választott témájú.

Van-e kötelező versforma?
Szabadversek és klasszikus formában írottak egyaránt beküldhetők.

Milyen korosztályra számítanak a kiírók?
A pályázat keretében a verseny két, életkor szerinti kategóriában zajlik: a 10 és 16 év közöttiek, illetve a 16 éven felüliek külön kategóriában versenyeznek

Ki hirdeti a pályázatot?
A poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum – „A természet élménytára”, szakmai partnere a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Eger

Ki bírálja el a pályaműveket?
Lackfi János József Attila-díjas író, költő

Mi lesz a fődíj, luxusautó vagy álomutazás?
Szívesen adnánk bármelyiket, ha módunkban állna, de így is étvágygerjesztőek a díjaink...
A díjak ajándékcsomagok, Ökocentrum belépőjegyek, könyvjutalom a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár felajánlásában
A két kategória győztese poroszlói hétvégi pihenést nyer párjával vagy családjával.

Mikor lesz a díjkiosztó?
A pályázatra beérkezett műveket Lackfi János vezetésével előzsüri bírálja el, majd a legjobb alkotások készítői részére a döntőre november 16-án szombaton kerül sor a Tisza-tavi Ökocentrumban (Poroszló, Kossuth Lajos u. 41.). A döntőn zsüri értékel és sor kerül az eredményhirdetésre, a díjak, ajándékok átadására is.

Hová kell küldeni az elkészült alkotásokat?
A következő címre: okocentrumvers@gmail.com

Beküldési határidő: 2013. október 20.

A pályázatra alkotásaikat a fenti címre beküldő szerzők a beküldéssel egyidejűleg feltétlen hozzájárulásukat adják ahhoz, hogy a pályázat kiírója a beérkezett műveket részben vagy egészben korlátlanul felhasználja, publikálja.
Mindazok, akik a beküldött alkotásuk előzsürizése alapján továbbjutnak, meghívást kapnak a verspályázat november 16-i, poroszlói döntőre. 

És akkor lássuk a verseny kategóriáit, ezek magyarázatát és a mintaverseket:

1. KATEGÓRIA: TERMÉSZET ÉS SZERELEM
Amióta költészet van a világon, természet és szerelem témája összefonódik egymással. A "szép vagy, mint a rózsaszál"-típusú kliséken túllépve mai életünk is rengeteg alkalmat szolgáltat a téma kibontására.
Lássunk két példát!

Győrffy Ákos
Mikor még

A nők féltékenyek a hegyekre.
Összeszorított szájjal ülnek a tévé
előtt, a férfiak pakolnak a hátizsákba.
Hétre itthon leszünk, mondják,
és éjfélkor még nincsenek sehol.
A nők féltékenyek a menedékházakra,
a vadászlesekre, a partra vont kenukra.
Ez valami történelem előtti dolog
lehet, mikor még fa, hegy, folyó volt
az isten. A férfiak áldozni mennek,
kurjongatnak a porzó dűlőutakon.
Elnéznek a látóhatár széléig, bólintanak.
És hajnalban, mikor büdösen a nőkhöz
bújnak, fülükbe súgják, hogy csak te
vagy nekem, nyulacskám. Arcukon
totemállatok vonásai. Távoli, gyűlölt
erdők illata kavarog a bőrükön.


Markó Béla
Aggteleki példázat a szerelemről

Csak úgy, ahogy a cseppkő
lent a barna üregekben,
csak olyan lassan élni,
hogy már holtnak lássanak,
a lángokat eloltani,
a robbanásokat visszafojtani,
az izmok vibrálását
hideg tenyérrel elcsitítani,
a remegő idegeket leszorítani,
ahogy a lentről felfelé
és fentről lefelé
cseppenként növekvő alakzatok
reménykednek, hogy egyszer összeforrnak,
végtelen lassúsággal közeledni a célhoz,
ahogy egy-egy sötétvörös vércsepp
átúszik az ereken,
ahogy a fájdalom
nyugodtan, türelmesen vándorol bennünk,
ahogy nem romlik s nem javul
egyik napról a másikra semmi,
ahogy egy hatalmas barlangrendszer
időnként kikínlódik néhány áttetsző
vízmorzsát a kövek hegyén,
ilyen lassan kellene szeretnünk egymást,
talán millió esztendő is eltelik,
amíg szájunk egymáshoz ér,
így kellene vágyakoznunk,
mert minden mindennel találkozik,
ha majd a két test egymásra lel:
a sztalaktit
és a sztalagmit.


2. KATEGÓRIA: DALBA SZŐVE, EMBER ÉS TERMÉSZET
Népdalaink közismert módon kapcsolják össze az emberi élethelyzeteket természeti képekkel. Érik a szőlő... sej, rozmaring, rozmaring... csipkefa bimbója... hej, Dunáról fúj a szél... az árgyélus kismadár... a sor végtelenségig folytatható. Persze a mai költők is számos szövegben folyamodnak ehhez a trükkhöz.

Csoóri Sándor
Amikor a cigarettáról leszoktam

Hetek óta tutulok,
tutulok és butulok.

Cigarettám eldobtam,
ott füstöl egy árokban.

Szipkám sárga madárcsont,
nem ér meg több karácsonyt.

Hogy én meddig élek még,
nem zümmögik méhecskék,

cigánydongó se dongja,
míg a hajam szagolja.

Füstös, kormos szerveim
fölött áll egy rozmaring

s hajladozik jobbra is,
hajladozik balra is.


Babiczky Tibor
Szélkerék

Villámlik, aztán mennydörög.
Kitátott száj a ház fölött.
A meggyfa sűrű vért köhög.
Magunkból gyúrtunk ördögöt.

Hová mennek a fellegek?
Ki tett beléjük terheket?
Egy napon majd velük megyek.
Morajlásukkal lettem egy.

Az ég mögött vajon mi van?
Halottak milliónyian?
Nincs szédület és nincs iram.
Törünk, ahogy a jég rian.

Vágyaink tömbje szétreped.
Egyik fele a házba megy.
A másik kívül kap helyet.
Nélkülük teljes hogy legyek?

A kertben szélkerék pörög.
Kitátott száj a ház fölött.
A meggyfa sűrű vért köhög.
Magunkból gyúrtunk ördögöt.


3. KATEGÓRIA: RENDHAGYÓ ÉVSZAKOK, A TISZAI TÁJ ARCAI
Az iskolákban évszázadokig kötelező feladat volt verset írni az évszakokról, hiszen a természet arca minden évszakforduló után radikálisan megváltozik, s ez bőséges alapanyagot szolgáltat a lírai képzeletnek. Felejtsük el azonban az iskolás berögződéseket, a mellékelt példán látszik, hogy sokkal vagányabban is lehet ezt csinálni... Rajta! Ötletadónak vegyük nyugodtan szemügyre a tiszai tájat, szólni fog hozzánk, az bizonyos!

Csukás István
Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér,
apadó hitemmel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, Isten, kapsz egy libacombot!


4. KATEGÓRIA:  ÁLLATOS ÖNARCKÉP, VELÜNK ÉLŐ ÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK
Az állatmesék időtlen idők óta keresik a hasonlóságot az állatvilág és emberi világunk között. Meg aztán ki ne látta volna már hasonlónak kutya és gazdája arckifejezését, ki ne pillantotta volna meg a majomarcban az emberarcot (vagy fordítva)? Itt az ideje, hogy megrajzoljuk saját állatportrénkat, vagy akár azt, hogy milyen állatra szeretnénk hasonlítani és miért. Ugyanezt megpróbálhatjuk növényekkel is.

Pentti Holappa
Buldog

Nem is európai az olyan ember, aki nem köt
nyaka köré nyakkendőt minden reggel. Ma reggel,
minthogy európai vagyok, megnéztem magam a tükörben,
és megállapítottam, hogy napról napra egyre nyilvánvalóbban
hasonlítok egy bánatos buldogra.
Ugyan ki látott már buldogot mosolyogni?
Mi jól tudjuk, hogy ronda világba születtünk,
s küzdenünk kell. Véreres tekintetem elárulja,
hogy leginkább elhevernék a széna közt ellenségemmel,
a bikával, és a csillagokra gondolnánk mind a ketten.
(Lackfi János fordítása)


Szakács Eszter
Delfin

Álmomban delfin vagyok megint.
Ujjak nélkül,
hogy ne tudjam számolással űzőbe venni
az eliramló napokat,
lábak nélkül,
hogy ne bújhassanak szorgos cipőkbe,
melyek maguktól sietnek a dolguk után,
agyam helyett aggyal
(se be, se ki,
csavaros labirintusát elöntötte a tenger),
s a szorosra zárt régi száj helyett
e szájjal,
mely nem tud sírásra görbülni soha.