Hatvani hősök arcképcsarnoka – 1.köt. A Nagy Háború emlékhelyei

Hatvani hősök arcképcsarnoka

Fekete István Csaba – Papp Gyula:
Hatvani hősök arcképcsarnoka
1. köt. A Nagy Háború emlékhelyei

„Az Idő könyörtelen Vonata végig száguldott végtelen pályáján. Bekövetkezett az 1990-es esztendő, amikoron nagyapám édesbátyja Csányi Imre, az utolsó veterán is meghallotta a mennyei kürtös hívójelét és csatlakozott ismét bajtársaihoz az Égi Hadseregbe. Ott vártak rá mind, ismét ifjan, felemelt fejjel, kemény vigyázzállásban. Nyugodjanak Békében!”
Fekete István Csaba

   „Ezerháromszázhatvan név, ezerháromszázhatvan könnycsepp Hatvan város múltjából. Ők, a felvésettek és az elfeledettek. Gyerekkoromban az Őrszem előtt állva, gyakran tettem fel magamban a kérdést. Mit őriz itt, olyan magabiztosan ez a kőbe vésett katona? Sokszor álmodoztam róla, hogy egyszer majd elmeséli nekem szomorú történetét. Az álom valóra vált és a szobor beszélni kezdett. Elmondta, hogy mit látott és mit hallott, hogy milyen nevet kapott a keresztségben, mielőtt Finta Sándor kőbe faragta az arcát. Mesélt a hozzá imádkozó és tőle oltalmat váró fekete ruhás nőről. Az első „szabad” május elsejéről, mikor körbedeszkázták és betakarták egy vörös színű lepellel. Hogy hova lett a füle és a bajonettje. A múló évekről és az előtte elvonuló seregekről. A felírt nevek mögött lévő emberekről és azok tragikus sorsáról. Elmondta nekünk, hogy milyen nemes feladatot kapott az Úrtól. Ezerháromszázhatvan könnycseppet kell őriznie az örökkévalóság végéig. Számunkra az Őrszem már nem csak egy kő, egy elmosódott névsorral.”
Papp Gyula